Az Idővel baj van. Soha nem elég, mindig siet, szalad, nem áll meg. Különösen, ha azt szeretnénk, lassítson, dupla sebességre kapcsol.

Nálunk is ez történt míg itthon voltál. Minden napra jutott 1-1 rokonlátogatás, ovi, kisbarátok. Alexabarinővel az oviban találkoztál. Megálltatok egymással szemben és néztetek egymás szemébe. Majd jött az ölelés és az egész délelőtti közös, a többi gyerektől elvonult játék. Az Idő itt úgy járt, mint a társasjátékban aki rosszat dobott: lépjen vissza a kezdő lapra. Mintha el sem múlott volna az a majdnem egy év, folytattátok a játékot, ahol tavaly abbamaradt.

Tudod Dorka, a mesék visszavisznek az időben , elrepítenek másik dimenziókba, megvalósítják álmainkat, titkos vágyainkat. Minden este kirándultunk a fantázia világába, néha repetáztunk is. Az ország nélküli , pirosharisnyát viselő királykisasszony volt a kedvenced, aki kereste a birodalmát, vándorolt egy szekéren,kedvenc lovával, a végén pedig beleszeretett egy udvari bolondba, összeházasodtak és máig vándorolnak.

Mert ott az országunk, ahol a szeretteink vannak. Megértetted.