Az egész azzal kezdődött, hogy tavaly nyáron Dorka mikor itthon volt, tágra nyílt szemekkel és teljes odaadással nézte a "Mia és Én" című rajzfilmet. Kitört az Uncsaó, trombitusz és társai iránti szenvedélye. Rossz evő gebelinámnak a rajzfilm nézése közben kistányérra tehettem akármit, azt szó nélkül megette. Na, de nem ez a lényeg. Eltelt közben pár hónapocska, Oviba jár , az angol óvónénik örömére. Szeretik, dícsérik. Karácsonyi műsorban angyalkaként énekelt két feketebőrű gyöngyöshajú kisbarátnője között. Sűrűn esik az eső a "ködös albinyonban" és néha rászorul a tv-re. Egyszer az anyja kétségbeesetten csetelte: gondok vannak, mert Dorka furcsa szavakat használ de nem angolt és sorolta. Csak semmi pánik!!! Rátalált valamelyik csatornán a Miára. Onnan sorolta a neveket. Telt múlt az idő, Tatival sokat emlegettük itthon Dorkát és a kedvenc műsorát. Mit ad a nagyon véletlen, éppen a napokban megláttunk az egyik reklámújságban egy cipőt. Miásat. Szóval, Tatival megvesszük és elküldjük . Szerintem egy hétig abban fog aludni.