Apám már nem él. Hullámosan szőke, kékszemű, magas, sovány ember volt, vékony pipaszár lábakkal, gaccsos térdei hál Istennek nem látszottak a nadrágjában, csak mi láttuk nyaranta otthon, ahogy lebegett utána bő szárú shortja. Ellentétben mi, a lányai alacsony, feketehajú, barna szemű és a súlyunkkal állandóan küzdő lányai voltunk. A lányom, fiam szintén.

Csoda történt Dorka, mikor megszülettél, és ahogy növekedtél. Szőkés, hullámos hajad, kék szemed, magasságod, vékony testalkatod örökölhetted apádtól is. De!!! Számomra egyre világosabbnak tűnik, dédnagyapádtól örököltél valamit. Hosszú, vékony lábaidat és a lábtartásod ahogy beállsz egy fotón, hát, mikor megláttam, nem tudtam a szemem Rólad levenni. Beugrott ! Jóapámnak lábai! Imádlak Dorka!

U.i.: Híresen szép nagynénéim voltak, de a szüleid sem piskóták, úgyhogy hajrá!