Nagy(i)kaland

Pancsamama nagyikalandjai Gyöngyömpipivel

Dorkádiák 20.


Idézet Anyud bejegyzéséből:
Ma egesz nap szepen, kitartoan esett az eso. Kivalo alkalom a selejtezesre. Kiboritottuk a jatekos dobozt, atvalogattuk a "kacatokat". Az aljarol elokerult egy torott muanyag tiara aminek egyertelmuen (szerintem) a kukaban a helye. Persze Dorka ezt maskent gondolta. Ugyhogy nemi szallaggal es csatokkal felerositettuk a fejere, egesz nap le sem vette. Aztan ugy delutan 5korul elallt az eso, mondom hurra, szaladjunk el gyorsan a boltba. Nyilvan Dorka nem volt hajlando megvalni a fejdisztol semmi penzert. Probaltam neki magyarazni szepen, csunyan, vegul bevetettem a "de ki fognak nevetni" orokervenyut, de az sem hatotta meg. Hat jo, akkor nincs mit tenni, induljunk. Az utcan az emberek kerekre nyitott szemmel, felmosollyal az orruk alatt figyeltek a mellettel ugrabugralo hercegnot. Mire o elegedetten remnezett es azt mondta: "Latod Anya, nem nevetnek ki, hanem csodalnak engem!" 
" Mama! Ha sok rizst eszünk, ilyen ferde lesz a szemünk!" Skyp.

Daimon-plüssből

Gyorsan telt az idő. Párszor elmentünk még együtt ide-oda, megnéztük a 9 és 3/4 vágányt , közben - ugye emlékszel - a kirakott zongorán játszó idős embert hallgattuk,aki népszerű gyermekzenéket kezdett el klimpírozni, ahogy Téged meglátott. Anyáddal jobban élveztük, fogadom.

Ed vendéglője? Nekem tetszett. Békebeli amerikai stílusú, piros boxos, rockzenés, pultos hely, igazi jeges kelyhekkel, sültkrumplival. Ami meglepett, a pincér hozott Neked rajzlapot, ceruzát. Beszélgettünk és azon törted az agyad, holnap, ha hazarepülünk, mit pakolj a bőröndbe.

Igen nehéz feladat elé állított bennünket a dolog. Ugye, a ruhák, no meg a cipők. Ezeken felül az itthoni kispajtásoknak csokik, meglepik, Pancsamama is beszerzett néhány "nélkülözhetetlen " cuccot.

Másnap izgultam, milyen lesz Veled a repülőúton. Viszont amire nem számítottam, az az, hogy az egész repülőtér a sivalkodásod hallhatja és minden szem ránkszegeződik a vámvizsgálatkor. Mindennek az oka a plüsscica, ami hozzádnőtt, veledvan, biztonságot ad. Bőszen szorongattad sorbanállás közben, viszont cseppet sem akadályozott meg abban, hogy a kordonokon hintázz és lóbáld a kötelet, meg az idegeimet.

Előttünk, mögöttünk hosszú sor, bábeli nyelvzavar, sehol egy ismerős hangzású szó. Fogtam a hátizsákod, a kézipoggyászt, kabátot és néha Téged. Sorrakerültünk, automatikusan tettem a táskákat a ládába, a kabátot...lépek veled együtt a mágneses kapu felé. Rám szólt a vámos angolul, a cicát is a ládába kell tenni.

ITT ! Kezdődött a cirkusz, amit előadtál. Ordítva, sivítva váltál el a "daimonodtól", a kapun nem tudtalak áthúzni, felvettelek, átmentünk, sivított a kapu is, fémet jelzett. Cipőket levenni, közben a nyakamban lógtál, ordítva. Az indiai, vagy iszlámista? vámosnő , bekötött fejű, félreállított és végigmotozott, közben sivítottál a fülembe, mondtam én hogy szori, de szerintem nem hallották. A röntgengép kiköpte a ládánkat, végre szabadultunk, OTT A CICA !!! Kézbekaptad. Leültettelek, felhúztuk a cipőt. Szakadt a víz rólam, rendesen. Pfffffff..........ezek után a repülőút símán ment, végig meséltem.

Folyt.köv.

Ui: Aki látta az Arany iránytű című filmet, az tisztában van a daimon jelentésével. Aki nem, annak csak annyi: minden gyereknek van daimonja, aki egy kis állat és láthatatlan szálakkal össze vannak nőve-részük. Ha elvágják ezt a szálat, a gyerek elveszti személyiségét....


Shopping és hintapalinta (London-folytatás)

Tehát még reggel is ott voltam, nem vitt el a keleti szél, habár az esernyőre szükségünk lett volna.

Anyudék dolgoztak, délelőtt szerettek volna pihenni, ennek apropóján elmentünk a játszótérre. Nagy park közepén bekerítve jobbnál-jobb kültéri játékokkal, óvónői fantáziám beindult, haaaj, de jó volna ilyen otthonra is! Álmodozni nem volt sok idő, ugyanis éppen hintáztattalak. A mellettünk lengő hintapalintát elfoglalta egy icipici zsidóbaba, a szittere pedig valami őserdőből szalasztott indián tipusú nő volt, aki mindenáron beszédbe szeretett volna elegyedni velem. Néha meglüktelek és két lódítás között a hiányos angol nyelvet metakommunikációval kibővítve, kézzel-lábbal pótoltam. A hölgy mondott valamit angolul, mire elkezdtél keservesen sírni. ÚÚÚriiisten! Mi a baj, kikaptalak a hintából, faggattalak, mire nagy nehezen elmesélted:azt mondta a néni, hogy én bébi vagyok! Neeeheeem vagyoook kiisbaaabaa!

Ok! Jól van! Olyan okos, nagylány vagy, hogy még ezt is megértetted, látod, mama hiába felnőtt, nem értett egy mukkot sem! Megnyugodtál, de haza kellett menni.

-Itt van anyus 10 font, menjetek el a Tescóba, vegyetek kaját, az ebédhez is, meg egyáltalán, üres a hűtő.

-Elég lesz?

-ÓÓóó, bőven, de ilye tejet vegyél- mutatta Fruzsi- és ilyen kenyeret, a többit rád bízom, kb 5-6 font lesz az egész. DORKA MAJD MUTATJA AZ UTAT, ott szoktunk vásárolni. -azért anyud elmagyarázta, merre az arra, én bölcsen bólogattam, nem tudván mire vállalkoztam. Indulás, kalandra fel!

Elindultunk, mentünk, amerre mutattad. Szerintem ha Skóciában kötöttünk volna ki, akkor is megyek veled! Hohohóóó, megérkeztünk. Belépünk, hangosan köszöntél, mindenki mosolyogva nézett ránk. Tetszett. NNa, akkor, vásároljunk. Kenyér...milyen is?

-Doorka! Tedd már le azt a vackot és gyere mutasd, mit kell venni!!!

Teljesen megszédültem a sokféle ismeretlen nevű, csomagolású árútól. Te pedig tobzódtál, raktad a kosaramba -apának csipsz és mártogatós szósz, szereti, anyának ilyen, nagyon szereti!!(levettél a polcról egy gyümölcskenyérnek nézett valamit, szép színes csomagban)-Mama! Hercegnős újság! -Jólvan, rakjad, de mostaztán elég legyen!!

Fizettünk, épp 10 font volt. Hazaérünk, büszkén mesélem Anyudnak, milyen ügyesek voltunk, még hoztunk kedvenceket is.

Anyád felröhögött, mikor elétettem a gyümölcskenyérvalamit.

-Ez mi?

-Miért, nem szereted?

-Nem is vettem még ilyet.

-Te Doorka! Becsaptál!

-Jólvan Mama, de kóstoljuk meg!

Felbontottuk. Ha még ettetek rossz, nyúlós, valami xart, az ez volt. Kuka.

Egy nap egy hintás-kaland, ugye, Dorka bőven elég?

Hogyan is kezdjem?-London

Zabszem effektus megspékelve izgatott várakozással. Éreztetek már ilyet? Na, én igen.A repülőjegy oda-vissza megvan, iratok rendben, kézipoggyász rendesen megtömve, lecentizve. Már csak egyet kell aludni....aludni???? Nem tudok. Hajnalban felpattanok, fürdés, hajmosás, utolsó símítások, tea, kávé, útravalószenya, gyere szomszédasszony, vigyél át Szatymazra a vonathoz, apust körbepuszilgattam, Ő még utoljára ellátott kéretlen tanácsokkal. TELEFONÁLJ, FÉNYKÉPEZZ! Ok, csak induljunk. A fiam várt a vonatnál: váltottál fontot? Kérdezem. Igen anyus, itt a zsebemben, de vezetek, majd odaadom. Reptér, még megkínálom magam a női mosdóval, beállok a sorba a biztonsági vizsgálathoz, Zola gyors otthagy, siet, munkaidőben van. HOPPÁÁÁÁ! ZOOLAAA! A FOONT! Kiugrok a sorból, még messziről meghallja, megfordul, vigyorogva ideadja a kemény valutát. Hűűű, belegondoltam, pénz nélkül, mikor ott buszjegyet kell vennem. A táskát beleillesztettem a fémkeretes sablonba, a kisebbe:kézipoggyász, ingyen van. A mellettesablon nagyobb, az a fizetős kézipogyi. Ellenőrzés:hát nem kiöntették velem a decinyi teámat a tupperware kulacsomból? Naná, majd ezzel térítem el a gépet.  Birkahodály barátságosabb, mint ez a fapados utolsó várakozási pont. Végre nyitnak, mindenki rohan, hogy jó helyre üljön, gondoltam, mi az a jó hely, ha zuhanunk? Középső ülés, kétoldalt 1-1 hölgy, az ablak felőli megy vissza Londonba, szabin volt, és mit ad a nagyonjóúristen? Óvónőként dolgozik. Jót beszélgettünk, megkértem, segítsen megvenni a buszjegyemet BrentCross-ig, hálából meghívom egy kávéra a gépen. Jöttek. A sztyuik. Magyarok. Csinosak, szépek, szőkék, kontyosak, vékonyak, magasak, kedvesek. Bevillant a táskasablon a reptéren. Szerintem sablonozzák a légiutaskísérőket is, de nem emlékeztem ilyen formára. Kávé megvolt, gép leszáll. Az idő kb. koratavaszt idéz, fúj, köpköd, nembaj, kabát van, összehúzom magam. Nézelődök, honnan indul a buszom? Marina után kajtatok, végre felszállunk, megveszem a retúr jegyet Luton-London között. kb. 40 percnyi száguldás és szívhezkapkodás után (ugyebár baloldali a közlekedés) letesz a sofőr a megállómnál, az autópálya szélén. Most hova-merre? SMS Fruzsinak, Ő felhív, "anyus, már ott vagy, jó, akkor a Shoping Center előtt találkozzunk. "Jó. De hol is van? felfedezek egy táblát, felüljáró, arra az irány, ééés odataláltam! Várok. JÖNNEK! Édescsillag nyakamba ugrik, lányommal összeölelkezünk, Dorka szedett nekem virágot, hozott ajándékot, amit rögtönazonnal fel kell bontanom-egy gyűrű, felveszem én meg odaadom a rajtam lévőt. A nap tudjátok mivel telt? Puszizkodással, meséléssel, örömmel. Éjszaka mellémfeküdt, fogta a kezem. " Mama, ugye itt leszel reggel is?" Itt, csillagom, maradok.Folyt.köv.

Napok kérdése!

Repülőjegy megvan, nemsokára ott vagyok !

Megkérdeztünk, hogy ki menjen Londonba érted , azt mondtad, hogy a Pancsamama, ne a tati, mert a tati "szempillantás nélkül összevissza puszilgat"!

 

Anyud mögött toporogtál és mivel nincs hátul szeme, rálépett a lábadra. Hátrafordult és a fejedbúbjára nyomott egy puszit, bocsánatot kérve.

- " Óóóóóóó! Anya! Ne a fejem puszilgasd, a lábamra léptél, nem a fejemre!"

Alig várom, hogy lássalak! Még a talpad is megpuszilom!

 

Dorkádiák 19.

Anyát elkísértétek délután a munkahelyére. Apa elvitt egy parkba, sétáltatok, nézelődtetek.

Idézem:

"Folyamatosan nyöszörgött valamiért, hogy jaaaaj, kutya, jaaaaj, hangya, magas a fű, és:

Hol van már egy pizzeria ahová beülhetnénk egy italra?"

 

David és Dorka

 

Dorkádiák 18.

Szerbusz Drágaságom!
Annyira hiányzol, hogy a Rólad vezetett blogomat is elhanyagolom. Hiányodat munkával pótolom és azzal, hogy lesem a facebook-on a Rólad való bejegyzéseket a  szüleidtől, no meg a heti 2 alkalommal való összeköttetést várom, amikor beszélgethetünk és  láthatom a világító kék szemeidet.
Apud írta:
"Dorka a jatszoteren osszebaratkozott egy kinai forma (vagy japan,koreai,vietnami) kislannyal,en a padon ulve figyeltem,hogy jatszanak. Odaszolok Dorkanak,hogy mutatkozzal be,kerdezd meg mi a neve a kislanynak.A ket lany all komoran egymassal szemben...megtortent a nevcsere..Dorka jon oda boldogan hozzam -Sikerult!!! Megkerdeztem!! -Es megmondta? Igen!! Nah es,hogy hivjak?? -Azt nem tudom... :-) Tunderkem!!! Biztos valami nagyon cifra volt.. :-)"
Anya mesélte tegnap:
Dorkára az apja erősebben rászólt valamiért. A tökmag odapenderült az apja elé, dobbantott és azt mondta. "Elmegyek a Pancsamamáékhoz, és nem is jövök vissza!"
Mi van édesem, fenyegetőzünk, fenyegetőzünk?

Anyuddal shoppingoltok. Belépsz az áruházba, magadhoz veszel egy táskát, karodra akasztod, keresel egy kalapot, napszemüveget, űgy flangálsz . Senki nem szól érte.(megjegyzem , itthon már 2 biztonsági őr ugrana) A kozmetikai osztályon anya belemerült a válogatásba, egy kicsit nem figyelt rád. Gyanús lett a nagy csend, lenézett, hát mit lát? Egy ezer színben pompázó indián pofikát. A teszterek nem hiába vannak ott, csakis a Te kedvedért.

Nemsokára megyek érted, Tati is vár, már zsírozza a biciklidet!
ANGYALBŐRBEN

Mikulás és a Karácsony viadala.

Teljes képzavar.

Most mi van? Kérdezheted. Hiszen a Mikulás már december 6-án eljött, de még kitart az öreg?

Igen, ott Nálatok Karácsonyig birja.

Anyud Írta, néha integettél neki, de a napokban mertél csak mellételepedni.

A"mosolyodon " látom, félsz és zavarban vagy. Nőj még, okosodj, majd rájössz a mesék ízére.

Itt vagyok!

Ma sikerült a videó-kapcsolat. Csak Te láttál bennünket, mi nem, nincs még kamerátok. Hallottam, mikor megláthattál, kuncogtál. Beszélgettünk, kérdezted, elküldtem-e a csomagban a Hófehérkés könyvet. Küldöm drágám, küldöm. Tati is bekapcsolódott.

- Dorka, mindjárt össze-vissza puszilgatlak!

- De nem vagyok ott!-felelted magabiztosan.

Dorkádiák 17.

" - Anya! Úgy hiányzik a Pancsamama! Menjünk el hozzá!

- Dorka, most nem tudunk repülőre szállni.

- Jó, akkor menjünk gyalog, vagy biciklivel! "

 

Cimkefelhő
Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
  • Pannus: Kedves Hajni! pancsi2@vipmail.hu
    (2012-09-20 14:43:50)
    Repülő
  • HHajnalka: Kedves Pannus, hogyan tudom Önt e-mailen utolérni? Fontos lenne.

    Hajni
    (2012-09-19 21:36:05)
    Tejbegríz és bicikli
  • Gáborné Hevesi Márti: Jajj, Pancsika, ez olyan szépen leírtad, hogy elbőgtem magam!! De nagyon szeretnék én is megöregedni szépen, és látni a kis cserfes unokáimat, remélem olyanok lesznek, mint a Dorka, aki tündéri, épp, mint a nagymamája! Jók a génjei, na! :) Puszi, és nagy ölelés.Márti, Algyőről.:)
    (2012-07-06 11:06:45)
    Dorkádiák 14.
  • Lindi: Nem hiába szeretlek én!!!! :))) <3
    (2012-06-06 15:00:47)
    Arcpoétika
  • fruzsina: Már ezért megérte a "táncolóba" hordani a lányt. :)

    (2012-01-22 21:58:42)
    Csuhajjja!!!
  • Banyuka: Szerintem tudnak. :))

    (2012-01-01 01:21:12)
    Dorkarácsony
  • pannus: Panaszkodnak, nem tudnak kommentelni. Próba, lássuk.
    (2011-12-29 21:32:23)
    Dorkarácsony
  • Pearl: Szia! Egy picit döcög az Adventi játék, mert ketten vagytok, akik a jelentkezéskor lehagyták az @-mail címüket. A hozzászólásodra már válaszoltam és ott is megírtam. Kérlek légyszíves pótolni:)
    (2011-11-29 15:59:31)
    Szüleid
  • Gwen: Szép tökök, főleg a macskás tetszik! :-)
    Unoka szépen nődögél... jó, hogy apróságokat is összeírsz neki, jó lesz ezeket olvasni, ha megnő!
    (2011-10-17 11:36:59)
    Tökös nap
  • Banyuka: Jóóóóóóó! Mééééég!
    (2011-08-30 21:38:59)
    Pihenőkacsa